Harminc éve Mikolában, a világ közepén
Egyházmegyénkben minden gyülekezetben másképpen tervezték a ránk következő vasárnapot, virágvasárnapot: népes gyülekezettel, ünnepi virágos díszben, de Isten másképpen akarta.
Mikolában is üres lesz a templom pedig ez alkalommal nemcsak emberekkel, hanem emlékekkel is megtelt volna: harminc évvel ezelőtt, április elején kezdődött el hivatalosan is Higyed István lelkipásztor mikolai szolgálata.
Lánya, Higyed Emília közösségi oldalán az alábbi gondolatokkal, képekkel nosztalgiázott: „Visszaemlékszem a megannyi eseményre, a táborokra, a bibliahetekre, az ünnepi műsorokra, a templomrenoválásra, a sütés-főzésekre és csomagolásokra a „nénikkel”, a külföldiek látogatásaira, a kórustalálkozókra, a versenyekre, hol itthonról, hol a helyszínen izgulva és imádkozva a versenyzőinkért… és még hosszan sorolhatnám.
Mikola számomra az otthon. Nem csupán a parókia falai, hanem a közösség, a mikolai emberek. Itt élem mindennapjaimat és itt történtek velem életem meghatározó eseményei, számos első… egyetlen… utolsó… élmény és pillanat. Olyan emlékek, amelyek mindvégig ide fognak kötni. Nincs olyan négyzetcentiméter, melyhez ne kötődne valamilyen emlék, bárhová nézek, eszembe jut valami.
Mindez természetes is, hisz itt nőttem fel, viszont lelkészcsaládban felnőni mégis kicsit másabb. A presbiterek, a nőszövetség, az ifjak, minden egyes gyülekezeti tag nem csupán csak egy egyszerű közösséget alkot számomra, hanem tágabb értelemben vett család. Köszönöm a mikolai embereknek, hogy befogadtak minket. Sokan voltak mellettünk örömben és bánatban egyaránt.
Úgy tartja a mondás, hogy az ember szenteli meg a helyet, ahol él. Az itt egykor élt és ma élő emberek alkotják Mikolát, ahol bizony élni jó. Mindig így éreztem és soha nem vágytam el innen. És igen, még mindig vallom gyermekkori kijelentésemet, számomra Mikola mindig is egy kicsit a világ közepe marad.
Hogy mi következik ezután akár saját, akár kisebb vagy nagyobb közösségünk életében, nem tudjuk, bíznunk kell az Úrban és imádkoznunk kell a jövőért. A mai nap a hálaadásé. Köszönöm az Úrnak, hogy ebben a közösségben, ebben a „nagy családban” élhetek, köszönöm Mikola a szeretetet, amit itt kaptunk… Mikola, a világ közepe”.
Ha a templom nem is tud megtelni, de honlapunkon át Isten áldását kívánjuk a mikolai gyülekezetre és lelkipásztorára! – írja a Refszatmár.eu.
